A Ladával versenyző debreceni Tóth Attila – Tóth István kettős igencsak viszontagságos versenyt tudhat maga mögött. Annak ellenére, hogy nem sikerült befejezniük a futamot, nagyon tetszettek nekik ezek a technikás szakaszok.
Kalandos verseny tudhattok magatok mögött?
Mondhatjuk úgy is. Mindent megtapasztalhattunk, ami egy rali versenyen szembe jöhet az emberrel. Már az első gyorson inkább hegyet másztunk, mint autóversenyeztünk, mert elmaradtak a sodrós bediktálások. Így mi ott is a hegyen-dombon mentünk, ahol nem kellett volna. A második gyorson meg a legvégén, – ahogy a nagyok szokták mondani, és iszonyat közhely – de elgumiztuk magunkat. Hankook gumival mentünk, és Turán Fricitől meg is kaptuk az összes infót, nagyon sokat segítettek. Eddig nem is volt semmi probléma. A gond akkor kezdődött, amikor szombaton reggel kapkodva lett a gumizás megoldva. Friciék felfújták a gumit, de majd vissza kellett volna engedni a megfelelő nyomásra. Ez a lépés kimaradt, és innentől nem úgy működött a gumi, ahogy kellett volna. Konkrétan alászedett kormánynál fékezés nélkül a kocsi nem fordult el, és ezért estünk be a fotocella előtt egy fél méterrel az árokba. 16 perc alatt szedtek ki a nézők. Aztán ahogy lejöttünk Sáta – Sátán a váltó kezdte feladni a harcot, majd ötödiken kívül semmi nem maradt benne. Itt vége volt a Miskolc Ralinak is számunkra. Az a három gyors jó volt, legalább addig élveztem.
Pisti mennyire tudja felvenni a ritmust a kocsiban, mint kezdő navigátor?
Tudtam én, hogy ez a navigátorkodás nem olyan egyszerű, de Pisti nagyon lelkes, és próbálja a lehető legjobban megoldani a feladatát. Sok támpontot írnunk az itinerbe, hogy ha valahol elakad, hamar megtalálja, hogy éppen hol járunk. Volt, ahol emlékezetből kellett autóznom, mert kicsit lemaradt, de ahogy gyűlnek szépen a versenykilométerek majd egyre jobban fog ez menni. Amúgy a kettes gyorson például nagyon ügyes volt Pisti, le a kalappal. Aminek még nagyon örültem, hogy az én példaképeimhez képest így sem mentem rosszul. Ez sokat dobott azon, hogy ne keseredjek el. Egy kis rutin és tapasztalatgyűjtésre van szükség semmi másra, és mi pont erre törekszünk.
Szombathelyre elkészül a Lada?
Úgy néz ki, hogy a murvákat kihagyjuk, és inkább szépen rendbe tesszük a kocsit a következő aszfaltos futamra. Illetve, ha elkészül, akkor mindenképpen menni fogunk sprint versenyeken, hogy versenytempóban tudjunk tesztelni.
Tiba Anita