Péter Ádám egy Peugeot 306 volánját tekeri már jó ideje. Orfűn eldobta. Őt kérdeztem.
Hogy indult az éved? Az autó frissült, vagy maradt a régi?
Nehézkesen indult az év, jelen pillanatban külföldön élek, úgyhogy kérdéses volt, hogy egyáltalán rajthoz tudunk-e állni. Szüleim támogatásával sikerült, a kocsi rendbe lett téve, klappolt minden.
Milyen volt ismét feléleszteni a kocsit, hogy érezted magad a versenyen?
Az orfűi pálya már pici korom óta nagyon vonzott, az idei volt az első, amikor kipróbálhattam magam. Emiatt is nagyon izgatottan vártam az első futamot.
Voltak-e necces részek, vagy olyanok, amik határon voltak, és ennél gyorsabb, már nem lehetnél?
Igen, már az esés előtt is egy-két helyen határon mentünk, az okát nem tudom. Mai napig ez jár a fejemben, hogy kinek akartam megmutatni vagy mi volt az elképzelésem rajt után. Pedig futam előtt szépen meg lett beszélve, hogy finoman megyünk, autózunk egy jót, a verseny befejezése a célunk.
Mi volt a beesés oka? Saját hiba, vagy a technika ördöge?
Mikor az esésre gondolok, az első ami beugrik, hogy ez teljes mértékben a saját hibám volt. Lehet itt okolni a technikát, a gumikat, a kevés pályabejárást vagy a navigátort, aki előtt amúgy le a kalappal, Lilla első versenye volt, mindent jól diktált, és az esést is jól bírta. Úgy gondolom, hogy én ülök a kormány mögött, és én megyek ész nélkül, annak ellenére, hogy tisztában vagyok vele, nekem ez még gyors, kevés tapasztalat és versenykilométer van bennem. A borulásnál a rutin hiánya tisztán látszik, ha nem ijedek meg a kanyartól és nem fékezem állóra a kerekeket, elfordul. A lényeg hogy jól vagyunk, a kocsi kevésbé, de minden javítható.
Mik a tervek az elkövetkezendőkben? Ha indulsz, akkor itthon, vagy külföld a cél?
Tervek az idei évre voltak, sajnos ez most elúszott. Abbahagyni teljesen nem fogom, ahhoz túlságosan szeretem ezt a sportot. Édesapám és édesanyám nélkül el sem tudtam volna kezdeni a ralit, rengeteg pénzük és fáradozásuk van benne. Úgy érzem, hogy még nagyon gyerek vagyok ehhez, nem vagyok fejben felkészülve. Nem szeretném őket tovább terhelni, majd ha saját erőmből tud működni a dolog akkor megyek, addig viszont szünet.
Ezúton is szeretném megköszönni a sok szurkolást a nézőktől, és a sok segítséget, amit kaptam. De legfőképp köszönöm Anyunak és Apunak.
Köszönöm, és sok sikert kívánok!